Annak örömére, hogy már a 2. évünket töltjük ebben a jelenlegi lakásban és nem is tervezzük, hogy tovább állunk, úgy gondoltam, hogy ideje egy LCD TV beszerzésének, mivel amit több, mint fél éve szereztem CRT TV-t a nappaliba már mindenki birtokba vette, nem lehet nyugodtan azt és akkor nézni, amikor nekem van kedvem. Meg amúgy is… a szobában, ágyban fekve, kényelmesen fejből kibámulni csak jobb, mint a nappaliban, ahol azért forgalom van.

Nem akartam új TV-t venni, több okból kifolyólag sem. Az egyik, hogy drága. Ez a legnyomósabb érv. A másik, hogy nem éri meg szerintem. Mivel, ha a legújabb technológiájú cuccot akarnám venni, akkor arra amúgy sem lenne pénzem, a kevesebb tudású meg sokkal többe kerül, mint amennyi haszna van számomra. Ezért gondoltam, hogy felcsapom a Gumtree-t és keresek valami jó kis cuccot. Lévén, hogy nagyobb dologról van (fizikai méretét nézve is) kellett szereznem egy fuvart is a hazaszállításra (tudom, az újnak ez is az előnye, hogy kiszállítják ingyen). Szerencsére egyik haveromnak van kocsija, így elvállalta, hogy segít majd. Akkor nézzük, hogy mi alapján kerestem és szűrtem:

• Legyen Londonban
• LCD legyen (nyilván a LED jobb lenne, de az még megfizethetetlen)
• 32″-os legyen, mivel ez még nem túl nagy a szobába és nem is túl kicsi, valamint ez a legkisebb, amiben még van FullHD.
• Legyen FullHD-s
• Minél nagyobb Hz-es legyen, de min. 100
• Minél több be- és kimenet legyen rajta. HDMI, SCART alap, és ne is csak egy legyen mindegyikből
• Legyen rajta LAN port, hogy hálózatról tudjak filmet nézni, DLNA-n
• Ne valami Jimbuktu noname márka legyen
• Ne legyen nagyon idős modell
• Lehetőség szerint legyen benne FreeView vevő beépítve

Kb. ezek voltak az elgondolások. Aztán nekiálltam keresni. Persze nem úgy, hogy „most nekem mindenképpen kell egy tévé, mert különben húha…”, hanem csak szépen, nyugodtan, nem kapkodva, nem az elsőre lecsapva keresgéltem. Eltelt másfél hét úgy, hogy minden nap ránéztem a Gumtree-re naponta többször. Egy két ígéretesnek tűnő hirdetés volt, de mindegyikben volt valami, ami miatt kiestek a versenyből. Aztán egyik nap egy magyar nevű illető adott fel egy hirdetést, ami egy Toshiba vagy Philips TV volt. Elég sok kritériumnak megfelelt, mondhatni mindegyiknek és még árban is jó volt. Egy dolog zavart: hogy ez túl szép, hogy igaz legyen, ráadásul magyartól. Az állításom be is igazolódott. Megbeszéltem vele mindent, mondtam, hogy kell, de ki szeretném próbálni, mielőtt elhozom. Itt már elkezdődött a szájhúzás, hogy ok, de ez-meg-az… azért lebeszéltünk egy napot és időpontot, amikor megyek, de mondta, hogy még aznap beszéljünk. Eljött a nap, felhívtam, amire már előhozakodott azzal, hogy ma bekapcsolta, hogy megnézze, mielőtt jövök, hogy minden rendben van-e és nem is érti, hogy miért, de egy csík jelent meg a kijelzőn… na mondom magamban: tipikusan magyar a dolog. Megköszöntem az információt és a lehetőséget, aztán elköszöntem. Mondjuk ez még mindig jobb, mint ha a helyszínen derült volna ki. Így legalább spóroltam egy utat.

Megint eltelt egy hét, nézegettem tovább a hirdetéseket. Volt, amit már kívülről tudtam. :) Aztán egy nap megjelent egy Sony 32″-os. Maga volt a tökéletesség a leírás alapján. Jött a levélírás, hogy kellene, meg mondjon még róla infót, állapotot, hol van, stb. Írt is srác. Egy indiai gyerek volt, aki árulta a cuccait, mivel költözött haza végleg, vissza Indiába. De emiatt csak 2 héttel később, az utazása előtt pár napban lehetett elhordani a megvásárolandó holmikat. Mondtam neki, hogy az nekem nem baj, nem élet-halál kérdése a dolog, nem sietünk. Mondta, hogy újonnan vette 2010-ben, egy éves a cucc. Se karcolás, se egyéb diffi nincs rajta és menjek el megnézni, mielőtt döntök. Ez azért eleve egy teljesen más, lényegesebben pozitívabb hozzáállás, mint a magyar gyerek részéről volt, nem? A város átellenes, másik végébe kellet elmennem, majdnem Heathrow-hoz. Sebaj. Elmentem, megmutatta, kifogástalan volt. Az ár nem volt alku tárgya, ellenben adott hozzá még egy kis TV-s szekrényt ingyen. Aminek van két polca a lejátszóknak, játékkonzolnak, miegyébnek. Kb. £40-50 értékű kis fa bútor. A TV-t £200-ért adta, ami így tulajdonképpen kb. £150-160 volt. Mondtam, hogy akkor kezet rá! Eljött a nap, elmentünk érte haverommal, a srác már a dobozába becsomagolva várt minket. Pénz a kezébe, kézfogás, deal. TV hónom alá, bútort haverom felkapta, irány a kocsi és haza. Jeeee! :)

Ő a kicsike. Szuper kép, mindent tud, jöhet a tesztelés… A ki-,bemenetek is tökéletesek rajta.

 Szóval most örülünk, Vincent! :) Amint van fejlemény, majd írom.