A legelső mobilom egy Benefone Delta 450-es volt. :) 1998. magasságában, mikor még a Westel volt a mobil szolgáltató. Igen. Jó régen volt és vicces is, mint az összes régi mobilos emlék. Az érzékletesék kedvéért pár adat és egy kép:

A telefon méretei: 58 x 170 x 29 mm

Súlya: 350 g

Ezzel a féltéglával éltem az életem, majd egy új korszak kezdődött, amikor szerelembe estem a legújabb és legszexibb telefon iránt, ami 1999-ben jelent meg a piacon és nem volt nála szebb dolog a palettán. Igen, a Nokia 3210-es. Nem nyugodtam, amíg nem lett egy ilyenem. Imádtam az a dögöt! Pici volt, könnyű volt, nem volt kilógó antennája, mindent tudott, és ami akkoriban még teljesen normálisnak számított, hetekig bírta az akksija egy feltöltéssel! Ismét egy kép és pár adat:

A telefon méretei: 123.8 x 50.5 x 16.7 mm

Súlya: 151 g

Nem is érdekeltek a később megjelenő telefonok, nem csábultam el, nyúztam a 3210-esemet rendületlenül. Hűséges társ volt! Egészen addig, amíg egyszer csak megjelent egy újabb gyönyörűség, ami nem volt más, mint a Nokia 6210-es. Az utód. Ha jól emlékszem, 2001-ben cseréltem le rá.

A telefon méretei: 130 x 47 x 19 mm

Súlya: 114 g

Ez a telefon kísért el egészen 2006-ig. Ekkor ugyanis már úgy éreztem, hogy bár a telefonnak semmi baja, de a kor elszállt felette és megjelentek az „okostelefonok”, így ideje haladni a korral és egy hasonló elismertségű testvérre szert tenni, mint amilyen volt a 6210-es a 2000-es évek elején. Hosszas kutakodás után lett a kiszemelt áldozat egy Nokia E51-es. Mondanom sem kell, hogy a 6210-es világa után az „okostelefonok” új dimenziót nyitottak meg számomra. Elképesztő volt a sokszínű tudása és gyorsasága. Színes kijelző, Symbian oprendszer, app-ok, szintén egy hétig tartó akkuidő, stb. Ezt a telefonomat is imádtam. Olyannyira, hogy amikor 2008-ban Angliába költöztem, jött velem és ez lett az angol számomnak a telefonja. Valamint a régi, hűséges 6210-esem is visszatért és jött velem a magyar számomnak.

Ezen már néztem a filmeket, sorozatokat, fényképeztem vele. Így visszatekintve nagyon viccesnek tűnik már, de akkor elképesztő volt! Aztán 2009-ben megjelent a Nokia E72. Teljes billentyűzet, sokkal jobb kamera, nagyobb kijelző. Kellett! Lett is…

Zseniális telefon volt ez is. A metrón való sorozat nézés már-már tökéletes volt… és végre 3.5″-os jack fülest is tudtam hozzá használni átalakító nélkül. :) Ez lett az elsődleges telefonom és a magyar számom megkapta az E51-est. A 6210-es így ismét és immár végleg nyugdíjba vonult.

Tudom, tudom… most a Kedves Olvasó itt csapkodja a kijelzőt, hogy „hééééé…! 2007-ben jelent meg az iPhone!!!”. Igen. Teljesen igaza is van a Kedves Olvasónak. És akkor itt terelődjön a történet cselekményszálja alma irányba… Ugyanis ekkor már több, mint egy éve Angliában éltem. Éltemben itt találkoztam először testközelben Apple termékkel. Egy MacBook Air-rel. Nem értettem, hogy mi az… egy olyan embernek, aki világ életében DOS-on és Windows-on nevelkedett. Teljesen más világ volt. Nem is érdekelt. Aztán ahogy bejött az Egyesült Királyságba az iPhone, mindenki azt kezdte el venni. Nem értettem. Addig itt kint mindenkinek vagy BlackBerry-je volt vagy Nokiája. Abból is az E72 vagy az N95. De valami megváltozott. És akkor még nem értettem, hogy miért, de tudtam, hogy valami teljesen meg fog változni a telefonoknál.

Teltek a hónapok, aztán megjelent az Android és elkezdődött a háború. Egy ismerősöm vett időközben egy 3GS-t és megnyomogattam. Nagyon furcsa volt az érintőkijelző a fizikai gombok után. Alig tudtam írni rajta. De az döbbenetes volt, hogy milyen szép volt a kijelző és mennyi mindent tudott a telefon. Ugyanakkor csak vakartam a fejem, hogy hogyan lehet az, hogy mindenki odavan egy olyan telefonért, aminek az akkuja csak egy napig bírja ki egy feltöltéssel. Teljesen értelmetlennek tűnt.

2010. végén viszont már ott tartottam, hogy láttam az elkerülhetetlent… Ha váltok telefont a közeljövőben, akkor az vagy Androidos lesz vagy iPhone. Szurkoltam, hogy a Nokia jöjjön ki egy Androidos megoldással, mivel ha már végig Nokia telefonjaim voltak, akkor hátha márkahű tudok maradni. Készítettem listát (szokásos pro-con) azokról a dolgokról, amik fontosak és kevésbé fontosak, illetve rosszak az egyik és a másik telefonban. És az jött ki a végén, hogy a bluetooth-os file átvitelen kívül nincs különbség, valamint az akkuidő mindkét opció esetén egy nagy rakás sz@r. Mivel még nem volt égetően sűrgős a telefoncsere, ezért vártam, hogy lássam mi és hogyan fejlődik, halad.

2011 év végére az E72-esem elkezdett furcsa dolgokat csinálni. Magától néha kikapcsolt, lefagyott, nyomkodás közben újraindult. Ekkor láttam azt, hogy már nincs sok hátra szerencsétlennek és elkezdtem komolyan nekifeküdni a telefon kutatásnak. Akkoriban az Apple már az iPhone 4-el hatalmas sikereket ért el és a 4S is dübörgött. Egyre nyilvánvalóbbá vált a döntés végkimenetele. Az Android platform zászlóshajója a HTC telefonok leginkább, a Google kijött a saját Nexus mobiljával és a Nokia továbbra is hajthatatlan volt, tovább erőltette a haldokló Symbian-ját, illetve eladták magukat a Microsoftnak, így minden remény elszállt az Androidos vonal tekintetében. Az Android bár nyílt forráskódú, az app-ok minősége összehasonlítva az iOS társaival enyén szólva is siralmas. A sebezhetősége és vírusos támadhatósága is sokkal magasabb, mint az iOS-é.

És akkor el is érkeztünk a végkifejlethez. Az idei, 2012-es őszi WWDC-n bejelentették az iPhone 5-öt. És akkor döntöttem el, hogy ez lesz a következő telefonom. Most decemberben meg is lett egy 64GB-os fekete verzió formájában.

Gyönyörű szép! És elképesztő miket tud. Aki szeretné a Keynote-ot megnézni, annak itt videó.

A postban említett összes telefon megvan még a mai napig, kivéve talán a Benefont. :) Talán az akkuja nem jó a 3210-esnek már, de még mindig működőképes az is, meg az összes Nokia. Sőt! Mint említettem, aktív használatban is vannak.

Mindenkinek Boldog Karácsonyt Kívánok! :)